Hozzájárulok, hogy a weboldal látogatásakor a számítógépemen sütiket (cookie) helyezzen el, amelyek segítségével az oldalon tett látogatásom adatait webanalitikai céljából felhasználják.
Részletes tájékoztatás a Adatkezelési tájékoztató dokumentumban található. További információ.   Rendben, elfogadom

Új-Zéland

Új-Zéland története

Az első európaiak egy holland hajóról pillantották meg az Északi-sziget partjait. Mit sem sejtve partra is szállt egy csónaknyi tengerész. De pechjük volt, ugyanis ők lettek az aznapi vacsora a helyi bennszülöttek asztalán. Ez a húsbavágó kaland egy időre elbátortalanította az európai hajósokat. James Cook kapitány volt a következő, aki immár angol zászló alatt kikötött a szigeten és rögtön angol felségterületnek is nyilvánította azt. A sziget csak lassan népesült be. Részben azért, mert nagyon távol volt Európától, részben, mert az angolok el voltak foglalva Ausztráliával. A szigeteken élő maorik kezdetben ellenségesen fogadták a “betolakodókat”, de aztán megbarátkoztak velük. 1836-ban érkezett egy James Busby nevű brit alattvaló, aki azt a feladatot kapta királyától, hogy próbálja meg kolóniává szervezni a területet. Ám ehhez nem sok segítséget kapott feljebbvalóitól. Még a Sydney-ből Russelbe szóló hajójegyét is maga vette meg. Busby barátunkat el is nevezték a fegyver nélküli katonának.

Egészen addig nem került az új gyarmat reflektorfénybe, míg egy vállalkozó kedvű francia partra nem szállt és azt nem ígérte a maoriknak, hogy vissza fog jönni hajókkal és megvédi őket a betolakodó angoloktól. Ez nem tetszett franciahon ősellenségének, Angliának, ezért 1840-ben egy Hobson nevű kapitányt küldtek és kinevezték őt az új föld kormányzójának. Hobsonnak először azonban ki kellett egyeznie a maorikkal. Busby-t kérte meg a közvetítő szerepre, ezzel el is érkeztünk a Waitangi szerződéshez. Ebben a szerződésben biztosította Anglia a védelméről a bennszülötteket, cserébe viszont kötelezte földjeik egy részének eladására. A szerződést kétnapi vita után elfogadták. Ám a maorik, úgy tűnik, máig nem egységesek a szerződést illetően. Érdekesség, hogy a maoriknak nem volt írott nyelvük, ebből kifolyólag az angolok írták le úgy, ahogy azt hallották.

Az angolok szép lassan benépesítették a szigeteket, pontosabban igazából a birkáik tették ezt. Új-Zéland 1947-ben vált teljesen függetlenné az angol oroszlántól. Ma az egyetlen kapcsolódási pont az Egyesült Királysággal a Főkormányzó kinevezésében van. Ez a pozíció nálunk az államelnöki posztnak felel meg, tehát inkább reprezentatív jellegű. A szabadon választott új-zélandi miniszterelnök tesz javaslatot a főkormányzó személyére és az angol uralkodónak jóvá kell azt hagynia. Ennyi. Ettől függetlenül az angol királynő képe van minden helyi pénzen. Mint megtudtam, megszokásból.

Kia ora! – mondják a maorik, miközben a barátság jeleként gyengéden összedörzsölik orrukat az idegenével. Így üdvözlik Új-Zéland őslakói a hozzájuk látogató turistákat. Mert hiába van a szigetország a Föld másik oldalán, Aotearoát, a Hosszú Fehér Felhő Földjét egyre többen keresik fel. Legendáik szerint az Északi-sziget Maui isten hala, a Déli-sziget pedig a csónakja…

Új-Zéland a természeti látnivalók országa. Hófödte hegyek, rohanó folyók, tiszta tavak, strandok, végtelen erdők és persze az egzotikus fauna. Ez a szabadtéri sportok kedvelői Mekkája: biciklizés, szörfözés, síelés, hegymászás, hiking, rafting, siklóernyő és az

őrülteknek bungy jumping. Az egyszerű turista pedig napozhat, horgászhat, együtt úszhat a delfinekkel, számlálhatja a kiwiket, és a bárányokat.

Otago és Southland

Az extrém sportok kedvelőinek kedvez. De az itt található nemzeti parkokban (Fiordland és Otago) lehet kirándulni és csónakázni is. Ortago vadvilágáról is híres: található itt pingvin, fóka, albatros és rengeteg akvárium és múzeum is. Két hatalmas tó is található a nemzeti parkban, a Hawea és a Wanaka tavak.

Mi azt ajánljuk, hogy elsősorban a természet szerelmesei válasszák Új-Zélandot nyaralásuk célpontjául. A kalandvágyok pedig itt kiélhetik magukat: kedvükre raftingolhatnak, vagy szörfözhetnek.

Az Új-Zélandra látogató magyar állampolgárok vízummentesen léphetnek be, és tartózkodhatnak Új-Zéland területén, amennyiben annak időtartama nem haladja meg a három hónapot. Az ennél hosszabb időtartamú beutazás, valamint időtartamtól függetlenül a munkavállalási, illetve jövedelemszerző tevékenység céljából történő vagy bevándorlási célú beutazás továbbra is vízumkötelezett.

A beutazás egyéb feltételei: - érvényes vissza-, vagy továbbutazásra jogosító jegy, – megfelelő anyagi fedezet: min. 1000,- NZD/fő/hó (készpénz, utazási csekk vagy Visa, Mastercard hitelkártya) ,- a tartózkodást három hónappal meghaladó érvényességű útlevél- munkavállalás ezen időszak alatt nem engedélyezett.

Három hónapot meghaladó tartózkodás esetén (látogatás, munkavállalás, tanulmányok stb.) magyar állampolgár Új-Zélandra szóló vízumkérelmét az ország hágai nagykövetségénél nyújthatja be. Magyar állampolgárok számára oltás nem szükséges.

Címe: Visa Section, New Zealand Embassy, Carnegielaan 10, 2517 KH, Hága Hollandia Tel: 31-70-3632983 Fax: 31-70-3640116